Scroll to top
© 2024. ISPAROMAR - Szabó Zsolt
en hu

Isparomar York (Szabó Zsolt): Take Me To Paradise

Fotósorozat a 2001. szeptember 11-i terrortámadás emlékére, 2018. szeptember

Ahogyan elménk fényképezőgépe vakuként világítja meg a 2001-es new york-i eseményeket, úgy mutatja be kameráján keresztül Isparomar York a terrortámadások mementóját 2018-ban. Az egész világ emlékszik, mi történt New Yorkban 2001-ben, sőt a vakuemlékezet miatt azt is tudhatjuk, mit csináltunk aznap, merre jártunk, hogyan éltük meg a felfoghatatlant. A két amerikai pszichológus, Roger Brown és James Kulig 1977-es Villanófény emlékezet (Flasbulb Memory) elmélete szerint – amelynek iskolapéldájává vált a 9/11-es tragédia – úgy rögzítjük a meglepő vagy érzelmileg megrázó világtörténelmi eseményeket, hogy nem is pontosan a kiváltó hír részleteit őrizzük meg, hanem sokkal inkább személyes emlékeinket. Isparomar Yorknak annyira bevésődtek retinájába és memóriájába a terrortámadások szörnyűségei és annak személyes lenyomatai, hogy évek óta New Yorkba vágyott, kegyeletét leróni és sajátos nézőpontú emlékeit megörökíteni. A 2001-es személyes, távolról megélt tapasztalatai mellé így társult a 2018-as szeptemberi út, amikor végigjárta New York emblematikus helyszíneit. Ez volt az ő „amerikai álma”, ezt akarta saját, analóg fényképezőgépével megmutatni, a villanófény emlékeit kézzelfoghatóvá tenni.

Isparomar York érzékeny, művészi fotográfiái középpontba állítják a 18 évvel ezelőtti terrortámadás mementóját. A fotós egyéni módon idézi fel a tragédiát, Magyarországról, magyarként. Célja, hogy felelevenítse a történteket, az Amerikai álmot, a szabadságeszményt, John Lennon tragédiáját és mindazt, amit Amerika és New York nekünk, magyaroknak és neki személyesen jelent. Az 56 képből álló sorozat mindegyike fekete-fehér filmre készült, analóg technikával, 19 x 19 cm-es egyedi papírra előhívva, nagyítva. A számok szimbolikusak, utalnak a 9. 11 dátumra és az 1956-ban, a hazai terror elől kivándorolt nagyszámú magyarra. A fotográfiák készítésének módja a hagyományos technikák személyességét, intimitását, egyediségét hangsúlyozzák.

Sokminden megváltozott az első magyarok „kitántorgása”, vagy a II. világháború borzalmai elől menekülők, illetve az 1956-ban a szabadság levegőjét kereső emigránsok érkezése óta Amerikában, ám valami mégis változatlan maradt. A mai magyarok New Yorkba érkezve már nem a Szabadságszobrot pillantják meg először az óceán felől hajózva, hanem (paradox módon éppen a tragédiát is eszközként felhasználó) „égi hajókkal” landolnak a John F. Kennedy Nemzetközi Repülőéren. A légi kikötőben az érkezők így nem a szabadság örök eszméjével szembesülnek elsőként, hanem az éppen ezt korlátozni szándékozó törekvések szomorú eredményeivel és az erre adott amerikai válaszokkal. A reptéren olvasható 9/11 We will never forget mondat egyszerre jelenti a múlt, a jelen és a jövendő hármasságát, a hagyományokat és az örök megújulás eszményét. A felirat üzenete az emlékezés fontosságát, a továbblépés erejének lehetőségét, valamint a bizakodás jövőbe vetett hitét hordozza.

Isparomar York fotográfiái önállóan is megállják a helyüket, ám sorozatként egy történetet mesélnek el. Mondhatjuk, hogy egy elsőként Amerika földjére lépett magyar turista – vagy akár egy emigráns – szemszögéből láttatja a várost. A fotográfus kameráján keresztül csodálkozik rá a nevezetességekre, az éppen ott kiállító művészekre, valamint a terrortámadások mementóira. Alberto Giacometti és Piero Manzoni alkotásai ihlette fotók mellett megtaláljuk a Broadway vagy más avenue-k hétköznapi életképeit, ugyanakkor ellenpontként a terrortámadásokat másként értelmező tüntetők demonstratív pillanatai is felidéződnek.

A sorozat nyitóképe a Dakota ház melletti John Lennon Emlékpark, Imagine felirata – szimbolikusan közvetítve, hogy nem létezik lehetetlen. Ez az üzenet a minden akadályon felülemelkedés lehetőségét jelenti Isparomar Yorknak és mindenkinek, aki nyitott erre. A fotókat szemlélve átélhetjük a Szabadságszoborhoz vezető hajóutat és az egykori emigránsok megérkezésének pillanatait. New York utcáin át eljuthatunk a Broadwayre, majd az épülő One World Trade Center toronyig és a Ground Zero Memento-ig. A perspektivikus nézőpont szemléletváltásai hol alulról, hol felülnézetből láttatják az épületeket, hogy érzékelni tudjuk a mélységeket, magasságokat, tereket. A város szimbolikus épületei, jelképei elevenednek meg előttünk, többértelműségükben is ismerősen. A Big Apple becenevére utaló, mellékesen megjelenő Apple logó vagy az ottfelejtett kávéspohár, az utcán siető emberek mindegyike tipikus new york-i pillanatot mutat, azt a várost láttatja, amely sohesem alszik. Az örök nyüzsgésben élő City mondhatjuk, hogy talán csupán egyszer állt meg igazán, 2001. szeptember 11-én, és áll meg azóta is minden évben, hogy emlékezzen. Az egyik fotó utal a terrorcselekmények politikai kontextusára, ahol egy televízió képernyőjén keresztül látjuk megörökítve a CBS Evening News híradását a korabeli afganisztáni tudósítással. Az elmosódott kép felidézi a magyar származású fotográfus, Robert Capa D-Day fényképeit is. A Broadway-en készült fotók az ott tapasztalt visszásságokra, a város sajátosságaiból eredő ellentétekre hívják fel a figyelmet. Ezeken a képeken a fotós az egyes ember kiszolgáltatottságát és nehéz életkörülményeit mutatja be, mély empátiával és elfogadással, hiszen ez is része New York Citynek.

A terrortámadásra emlékező képek érzékenyen, a részletekre fókuszálva utalnak a borzalmakra és a soha nem feledés fontosságára. A mementó helyszínén, a grandiózus vízesés mellett, a finoman kirajzolódó nevek a kegyelet- és tiszteletadás érzékeny pillanatait rögzítik. Az utat lezáró kép, az Exit felirat egyfajta feloldás, valaminek a végét jelenti, ám mégis értelmezhető az új lehetőségek felé nyíló átjáróként is. Bizakodással és reménnyel teli a kép, hiszen a visszatérés lehetősége is fennáll a kamera mindkét oldalán állóknak, annak is, aki készítette a fotókat, ahogyan annak is, aki befogadja, szemléli azokat.

Minden Amerikába érkező magyart (ahogyan más turistát vagy bevándorlót is) minden időben a szabadság eszméje vezérel a Lehetőségek Földjére, és bizonyára így lesz ez mindig. Ez az optimizmus tükröződik Isparomar York fotógráfiáin, nem csupán saját visszatérésének reményében, hanem az örök újrakezdés lehetőségét is magában hordozva.

Fazakas Réka